isten fiának nyomán,
rózsák nőnek derekán,
végigkúszva világ zászlaján,
emberi szív dobbanásán,
ott gyökeret ereszt,
szeretetet keleszt,
elviszi a dühöt,
melyet ördög ütött,
sebként szívekbe.
Angyalok harcolnak,
emberi lelkekért,
nem ontanak vért,
hisz miért?
Ember s isten teremt,
épít és nevel,
midőn a szentlélek,
rájuk lehel.
Ördög csak illúzió,
fázó korrózió,
évek fájdalma,
embert utálja,
s szabotálja,
hogy helyét ne találja,
Isten birodalmába.
A legszebb angyal,
a legrondább bajjal,
mert szíve nincsen,
s emberi lélek kincse,
melyet befeketítene,
de hiába rossz lesz vége,
tudja gyehennán éghet.
A jó emberek, kik hittek,
szeretettel építettek,
segítettek, ellenére
gyűlöletnek,
hiába féltek , reméltek,
Isten aranykorába lépnek.
Ott csak a béke,
Isten csodás képe,
melynek mi leszünk éke,
boldogságban örökre.
Ki lemond erről,
örökre égne,
így legyen neki vége?
0 Megjegyzések